„Aki a múltját nem becsüli, a jövőt sem érdemli meg”

2015. december 21.

Beszélgetés Kroó Norbert akadémikussal, a Fény Éve magyarországi Programbizottság elnökével.

Az interjút Both Előd készítette, a szöveg megjelent a Természet Világa Fény Éve különszámában, mely megvásárolható az újságárusoknál.

– Professzor Úr! Az ENSZ 2013-ban a Fény Nemzetközi Évévé nyilvánította 2015-öt. Az esemény alkalmából a Természet Világa – az MTA támogatásával – különszámot ad ki, amelyben kiváló hazai szakemberek mutatják be a téma legkülönbözőbb aspektusait. A Fény Éve hazai eseményeit az Ön vezetésével működő Programbizottság irányítja, ezért kértem ezt a beszélgetést. De kezdjük az elején! Az ENSZ és az UNESCO felé a kezdeményezést az Európai Fizikai Társulat indította, amelynek Ön korábban alelnöke, majd elnöke is volt, jelenleg pedig 15 tiszteleti tagjának egyike. Honnan eredt a Fény Éve ötlete, és mit vártak, várnak a kezdeményezéstől?

 – Az előkészítő beszélgetéseken én is részt vettem az Európai Fizikai Társulatban (EPS), ahol azt az álláspontot képviseltem, hogy a Fény Évét ürügynek, eszköznek kell tekintenünk ahhoz, hogy a széles nagyközönség, elsősorban a fiatalok figyelmét ráirányítsuk a tudományra, azon belül elsősorban a fizikára. A kezdeményezés egyik előzményét, az ugyancsak az EPS által néhány évvel ezelőtt szervezett Fénystaféta jelentette, amikor egy fénynyaláb körbement a Föld körül. Úgy gondoltuk, hogy ennek logikus folytatása lehet a Fény Éve. A múltra vonatkozóan van már hasonló kezdeményezés, például a Múzeumok Éjszakája, mi viszont a jövőt, a természettudományt állítottuk a középpontba. A kezdeményezést erőteljesen támogatták a franciák, ahol a fény kultúrájának nagy hagyományai vannak, az EPS akkori elnöke, a Franciaországban dolgozó, új-zélandi születésű John Michael Dudley pedig a kezdeményezés élére állt. Sikerült összeszedni azokat a kerek évfordulókat (lásd az interjút követő írásunkat), amelyek segítettek meggyőzni az UNESCO-n keresztül az ENSZ-et arról, milyen jelentős mértékben megváltoztatta az emberiség életét a fény kutatása.

A Fény Éve eseményeit nemzetközi programbizottság, illetve a részt vevő 93 ország és három szervezet nemzeti koordinátorai fogják össze. Milyen a munkamegosztás, mennyire kaptak szabad kezet a nemzeti programbizottságok?

 – A nemzeti koordinátorok teljes mértékben szabad kezet kaptak, önállóan döntenek a programokról. Az alaphangot a január 19–20-án Párizsban tartott megnyitó ünnepség adta meg, ahová több Nobel-díjas tudós mellett meghívtak például egy püspököt, hiszen ennek a témának az egyházi vonatkozásai is jelentősek. Összességében elmondhatom, hogy megfelelően képviselve volt mind a négy terület, amely köré a Fény Éve eszmeiségét csoportosítottuk: a tudomány, a technológia, a természet és a kultúra. A programsorozat nemzetközi honlapján folyamatosan hírt adnak a legfontosabb eseményekről, emellett ezekről a nemzeti koordinátorokat közvetlenül is tájékoztatják. Pontosan tudjuk tehát, mikor mi történik az egyes résztvevő országokban, milyen események várhatók, így ötleteket is meríthetünk egymás munkájából.

Az eseménysorozat lezárásaként értékelő jelentés készül az ENSZ Közgyűlése számára. Körvonalazódik-e már most ennek a tartalma, lehet-e már tudni, mi lesz a fő üzenete?

 – Hosszabb jelentés készül, amelyben összefoglaljuk az eseményeket, összesített felsorolást szeretnénk adni, hol, milyen rendezvények voltak. Franciaországban például már korábban ezer eseményről számoltak be.

Kroó Norbert

Kroó Norbert

 

 

A Fény Éve hazai koordinációját a Magyar Tudományos Akadémia, illetve azon belül az Ön által vezetett Programbizottság végzi. Szakmai életútja egyértelműen predesztinálja erre a szerepre, hiszen 1971-től csaknem három évtizeden át irányította a KFKI-ban az optikai, lézerfizikai kutatásokat. Kérem, említsen néhányat a saját tudományos eredményei közül, amelyek legjobban kapcsolódnak a Fény Évéhez!

 – A lézer–anyag kölcsönhatás volt az első ilyen terület, a szilárdtest- lézerek felhasználása volt a második, de nekem a legnagyobb örömet a plazmonika jelentette. Amerikában minden évben tartanak egy konferenciát „A kvantumelektronika fizikája” címmel. A 2000-es évek elején a 400–500 fős konferencián az egyetlen voltam, aki plazmonikáról tartott előadást. Mára a plazmonika önálló diszciplínává vált. Idén januárban ugyanezen a konferencián az előadások negyede a plazmonikához kapcsolódott. Ennek a follow-up konferenciáját idén az én tiszteletemre rendezték, és kitüntetésre is felterjesztettek. A plazmonikának már nagyon fontos gyakorlati alkalmazásai is vannak. Erre csak egyetlen példát említek. A felületi plazmonok kis, nanoméretű fémgömböcskéken lokalizálódnak, ott óriási tér jön létre. Amerikában kidolgoztak egy olyan technológiát, hogy ezeket a fémgömböcskéket a véráramba injektálják, ahol azok a több vért felhasználó rákos szövetekben feldúsulnak. A gömbök méretét úgy állítják be, hogy bizonyos hullámhosszú infravörös sugárzásra rezonáljanak. Az infravörös sugárzás áthatol a szöveteken, így a gömböket kívülről meg lehet világítani. Ezért a rákos szövetben feldúsul az elektromágneses energia, elpusztulnak a rákos sejtek. Amerikában ezt a módszert már a klinikai gyakorlatban is alkalmazzák. Azt szeretném, ha ez nálunk is elterjedne. Emellett büszke vagyok arra, hogy sikerült szobahőmérsékleten szupravezetést előállítanunk, méghozzá aranyban. Az első lépés véletlen volt, de sikerült. A lapcentrált köbös kristályok nagyon merevek, ezért az elektronpárok nem tudnak mozogni közöttük. Az elektronpárokat viszont fononok, vagyis hanghullámok kötik össze, ezt a kötést az új típusú fénnyel, tehát plazmonokkal hozom létre. A fononok energiája millielektronvolt nagyságrendű, az én plazmonjaim pedig 1,5 eV-osak, vagyis nagyon erős a kötés. Ezt egy femtoszekundumos lézerrel hozom létre, 80 GW/cm2 lézerintenzitással. Ez a mostani kutatási területem.

– Térjünk vissza a Fény Évéhez, de immár a hazai eseményekhez. Melyek a Programbizottsággal együttműködő szervezetek, intézmények? Mi a szerepe az Eötvös Loránd Fizikai Társulatnak, amelynek Ön a tiszteletbeli elnöke?

 – Engem is megdöbbentett, milyen széles körben, mennyire pozitív visszhangot váltott ki a kezdeményezés, nemcsak a nemzetközi porondon, hanem itthon is. Indulásként első dolgom volt, hogy megkeressem a lehetséges hazai támogatókat. Első utam az MTA-hoz vezetett, ahol Lovász László elnök úr minden módon támogatta a kezdeményezést; az MTA az akció élére állt. Természetesen azonnal mellénk állt az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága, ahol Réthelyi Miklós professzor úr, a Bizottság elnöke személyesen kapcsolódott be a munkába. Segítségünkre sietett a Pálinkás József akadémikus vezetésével működő Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal is. Támogatónak sikerült megnyerni két szakmai egyesületet is, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat mellett a Magyar Kémikusok Egyesületét is. Mindkét társaság sok rendezvényt szervez. Különösen nagy siker volt A fizika mindenkié program, amely 45 település több mint 50 intézményében zajlott. Mivel a programok nagy része a diákoknak szólt, ezért Balog Zoltán miniszter úron keresztül az Emberi Erőforrások Minisztériumát is megnyertem az ügy támogatójának. Folyamatos támogatást kapunk a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalától is. Részt vesz a programban a Gábor Dénes Alapítvány és az ipar is. Bekapcsolódott a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, valamint Magyar Művészeti Akadémia is. A Programbizottságban az említett szervezetek, intézmények képviselőin kívül az MTA minden osztálya és az MTA vezetése is jelen van.

Március 20-án, a Széchenyi István téren, az MTA Székháza előtt közel kétezer érdeklődő figyelhette meg távcsöveken keresztül a részleges napfogyatkozást

Március 20-án, a Széchenyi István téren, az MTA Székháza előtt közel kétezer érdeklődő figyelhette meg távcsöveken keresztül a részleges napfogyatkozást

 

– A hazai eseménysorozat gerincét a központi rendezvények jelentik. Kérem, soroljon fel néhányat ezek közül!

 – Számos központi rendezvényt tartottunk. Az MTA Székház dísztermében volt februárban az ünnepélyes megnyitó, amelynek nagy sikere volt. Júniusban ugyancsak itt, a Díszteremben tartottunk diákok számára előadásokat Fény és tudomány a fény városában címmel, a terem megtelt diákokkal, legnagyobb örömünkre. A kémikusok nyári tábort szerveztek, a csillagászok a részleges napfogyatkozás bemutatását szervezték itt a székház előtti téren. Az orvosok, a biológusok, a fizikusok, sőt a diákok is szerveztek programokat, ezek mind megtalálhatók a fenyeve.mta.hu honlapon. Tavasszal Szegedről indulva „körbezavarták” a fényt az egész országon, van is egy térkép, merre járt a fény. Ebben az évben az Eötvös Egyetem „Atomcsill”, vagyis Az atomoktól a csillagokig programja is a fényhez kapcsolódik. Az Akadémián szemészeti konferenciát tartottunk, fizikusok és orvosok részvételével a lézerek szemészeti alkalmazásairól. Az MTA Közgyűlése alkalmából, májusban szinte minden akadémiai osztály szervezett a Fény Évéhez kapcsolódó tudományos ülést. Fotópályázatot is hirdettünk, amelyre nagyszerű képek érkeztek (lásd belső borítóoldalunkat). A tíz legjobb képet Párizsban, a magyar nagykövetségen decemberben tartandó magyar napon is bemutatjuk, az ott tartandó előadások és filmvetítés kiegészítéseként. Önálló szekciót rendezünk a Fény Éve alkalmából a novemberben Budapesten tartandó World Science Forum keretében. Ezt a már említett John Dudley fogja moderálni, az egyik előadás az ESA Rosetta űrszondájának az eredményeiről fog szólni, az Európai Déli Obszervatóriumoktól is várunk egy előadót, lesz előadás az ESA Planck-küldetéséről és az ELI konzorciumról is egy német professzor részéről. Végül, de nem utolsósorban saját kutatási területemről, az új típusú fényről, azaz a felületi plazmonokról is lesz előadás, amelyet egy magyar származású amerikai professzor, Naomi Halász tart. A szekción kívül az egyik plenáris előadást az a japán kollégám tartja majd, aki két társával együtt 2014- ben a kék LED kifejlesztéséért kapott Nobel-díjat. (Időközben a WSF nagy sikerrel lezajlott – a szerk.)

A május 21-i fénystaféta során a fényjelek két óra alatt körbeutazták az országot

A május 21-i fénystaféta során a fényjelek két óra alatt körbeutazták az országot

Az ENSZ határozata a fény és a fény alapú technológiák nemzetközi évéről szól, a magyar elnevezésből a technológiák kimaradtak. Szándékosan? Az egyszerűség kedvéért? Az MTA-nak ez kevésbé tartozik a profiljába? Pótoljuk most a hiányt!

 – Talán az egyszerűség kedvéért maradt ki a megnevezésből. Az MTA Műszaki Tudományok Osztályán keresztül azonban a technológiák is jelen vannak a programokban. Emellett sok ipari céggel kerültünk kapcsolatba, azok is különböző programokkal, akciókkal kapcsolódtak be a Fény Évébe. Itt is csak egyetlen példát említek. A Fény Évéhez kapcsolódó, nagy jelentőségű eredmény volt a Sixtus-kápolna világításának megtervezése, amiben a Pannon Egyetem szakemberei vettek részt. Ez sikeresen kapcsolta össze a műszaki, a művészeti és az egyházi vonatkozásokat.

A Pannon Egyetem szakemberei is részt vettek a Sixtus-kápolna LED-es világításának megtervezésében

A Pannon Egyetem szakemberei is részt vettek a Sixtus-kápolna LED-es világításának megtervezésében (forrás: ledpont.eu)

Az MTA önálló honlapot szentelt a Fény Évének (fenyeve. mta.hu), amely azonban csak a legfontosabb eseményekről, rendezvényekről ad hírt. Emellett rengeteg helyi program volt és lesz, saját honlapokkal. Ezeket hogyan tudják összefogni?

 – A Programbizottság még jóval a Fény Éve hivatalos megnyitása előtt levélben szólította meg az iskolák igazgatóit, aminek nagyon pozitív fogadtatása volt. Felhívtuk a figyelmüket az eseményre, és azt kértük tőlük, hogy a tanórákon kapjanak hangsúlyt a fényhez kapcsolódó témák, szervezzenek versenyeket, kiállításokat, az iskolai ünnepségeken szerepeltessenek a fényhez kapcsolódó művészeti alkotásokat. Rengeteg iskolai kezdeményezés volt, amelyeket támogatóinknak köszönhetően anyagilag is tudtunk segíteni. Ezekről mind visszajelzéseket kapunk, mert a beszámoló volt az anyagi támogatás feltétele. Így ezeket itt a Programbizottságban összesíteni tudjuk, teljes képet kapunk az iskolai rendezvények sokaságáról. Januárban tartunk majd egy záró programbizottsági megbeszélést, akkorra lesz teljes képünk a hazai rendezvényekről. Februárban, a hazai indítás évfordulóján ünnepi sajtótájékoztatót tartunk. Addigra áll össze az a jelentés, amelyet majd az ENSZ-nek készülő jelentéshez beküldünk.

– Tudnak-e például eszközöket is adni az iskoláknak, kihelyeznek- e előadásokat, rendezvényeket, vagy „csak” a figyelem felkeltése a cél?

 – Erre egyetlen példát említek. A Tungsram tíz olyan, egyenként százezer forint értékű lámpakomplexumot ajánlott fel, amelyben volt hagyományos izzólámpa, lumineszcens lámpa és LED is. A diákok ezekkel mértek, utcai és belső világításokat terveztek, kísérleteket végeztek. A tungsramosok azt mondták, hogy olyan mérési jegyzőkönyveket kaptak, amelyeket megcsodáltak. A lámpák az iskoláknál maradtak, de a nagy sikernek köszönhetően a Tungsram még három lámpaegyüttest felajánlott, amelyek most körbejárnak más iskolákban.

 

A Sokszínű Fizika Busz az ELTE épülete előtt

A Sokszínű Fizika Busz az ELTE épülete előtt
Forrás: MFA

Az MTA honlapján négy fő témakör szerepel: tudomány, művészet, ipar, oktatás. Beszélgetésünkben még nem esett szó a művészetről. Milyen aktuális példát említene a fény és a művészetek kapcsolatáról?

 – Ezzel kapcsolatban Kepes György történetét mondanám el. Kepes a Fasori Gimnáziumban érettségizett, de a karrierjét Amerikában futotta be. Ő alapította ott az első fényművészeti intézetet, amelyik egy műszaki egyetemen, az MIT-n működött. Többek közt Csáji Attila fényművészünk is dolgozott nála ösztöndíjasként. A történet vége az, hogy a Fény Évéhez kapcsolódóan éppen a napokban volt alkalmam megnyitni Egerben a Kepes Központot és az ottani Kepes–Csáji fényművészeti kiállítást. Az ugyancsak fényművészettel foglalkozó Mengyán Andrásnak is van egy galériája Budapesten, az Akácfa utcában, ott is nemrég nyitottam meg egy fényművészeti kiállítást.

A nemzetközi programban kiemelt a csillagászat szerepe, nevesítve megjelenik a „Cosmic light”, vagyis a kozmikus fény alprogram. Az MTA Fény Éve honlapján a hírek között is örvendetesen sok a csillagászati vonatkozású. Minek köszönhető ez a népszerűség?

 – A csillagászat sokakat érdekel, könnyű népszerűsíteni. Örülök neki, hogy így van, ezért támogattunk egy csillagászati nyári tábort, támogattuk, hogy fiatalok Piszkés-tetőre mehessenek mérni, és azt is, hogy a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont rendszeresen jelentessen meg csillagászati vonatkozású híreket a Fény Éve honlapon.

Az ismeretterjesztés hagyományos formáihoz, az előadásokhoz, konferenciákhoz, kiállításokhoz képest újszerű kezdeményezés volt a Sokszínű Fizika Roadshow és Busz. Milyen volt a fogadtatása?

 – A Sokszínű Fizika Roadshow egynapos programot kínál az érdeklődő iskoláknak. A rendezvény elsősorban középiskolásoknak szól, de gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt érdekes lehet. Egy rendezvény során 45 perces ismeretterjesztő előadásokat hallgathatnak meg az érdeklődők, melyeken aktív kutatók mutatják be a legújabb eredményeket, technikai újdonságokat, tudományos felfedezéseket. Emellett izgalmas interaktív kísérleti bemutatókra kerül sor. A roadshow egy félévben több iskolába is ellátogat. A Sokszínű Fizika Roadshow az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont koordinálásával, az MTA EK és az MTA EK MFA közreműködésével valósul meg. Ezt a programot a Sokszínű Fizika Busz segítségével valósítjuk meg. Az interaktív, utazó kiállítás a fizika széles palettáját mutatja be a látogatóknak. A buszban demonstrátorok vezetik végig a látogatókat, akik kipróbálhatják a kísérleti eszközöket és érdekes információkkal lehetnek gazdagabbak. A busz külső megjelenése egy graffiti-művész csapat munkája, mely már messziről hirdeti, milyen sokszínű lehet a fizika. Ahogy a roadshow tavaly a CERN 60 rendezvénysorozathoz, úgy idén a Fény Éve nemzetközi programjához csatlakozott, ahhoz igazítva az előadások tematikáját.

Don Petit amerikai űrhajós a Nemzetközi Űrállomásról fényképezte le a Föld fényeit, a csillagokat és a sarki fényt (Forrás: NASA/JSC, www. light2015.org)

Don Petit amerikai űrhajós a Nemzetközi Űrállomásról fényképezte le a Föld fényeit, a csillagokat és a sarki fényt (Forrás: NASA/JSC, www. light2015.org)

A Fény Éve koordinálásával az MTA egy elsősorban ismeretterjesztő célú megmozdulás élére állt, ami ismeretterjesztéssel foglalkozó lapunk számára különösen örvendetes. Egyetért-e ugyanakkor azzal a véleménnyel, hogy a legkiválóbb hazai tudósok közül többen nem érzik át eléggé az ismeretterjesztés fontosságát? Hozott- e ebben szemléletváltozást a Fény Éve?

 – Az az érzésem, hogy igen. Néhány olyan előadást is hallottam ebben az évben, amiket olyanok tartottak, akikről nem gondoltam volna, hogy jó ismeretterjesztő előadást tudnak tartani. Sokukban kellemesen csalódtam, mert kitűnő előadások voltak. Ezt persze nem lehet mindenkitől elvárni. Elmozdultunk tehát a jó irányba, de még sok hasonló lépést kellene tenni. Talán újabb, a Fény Évéhez hasonló, a szakembereket megmozgató kezdeményezésekre lenne szükség.

Luisa Cifarelli, az Európai Fizikai Társaság (EPS) korábbi elnöke és Kroó Norbert, az EPS tiszteleti tagja avatta fel az emléktáblát, mely szerint a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumot az EPS nemzetközi fizikatörténeti emlékhellyé nyilvánította (Forrás: MTA)

Luisa Cifarelli, az Európai Fizikai Társaság (EPS) korábbi elnöke és Kroó Norbert, az EPS tiszteleti tagja avatta fel az emléktáblát, mely szerint a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumot az EPS nemzetközi fizikatörténeti emlékhellyé nyilvánította (Forrás: MTA)

A programokban aktívan részt vevő iskolák közül emeljük ki a Fasori Gimnáziumot, amelyet az Európai Fizikai Társulat éppen idén nyilvánított nemzetközi fizikatörténeti emlékhellyé. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy ott tanult Wigner Jenő és Neumann János. De hogyan kapcsolódik ez a megtisztelő kitüntetés a Fény Évéhez?

 – Wigner Jenő személyén és munkásságán keresztül kapcsolódik. A Fasori Gimnáziumot én javasoltam, mert úgy gondoltam, hogy ez méltó emlékezés a Nobel-díjas Wigner Jenőre, az iskola egykori diákjára. A javaslatomat elfogadták, az ATOMKI után így lett a Fasori Gimnázium a második magyarországi fizikatörténeti emlékhely. Jelenleg Európa 14 országában 22 ilyen emlékhely van, tehát ritka az, hogy egy országban két helyszín is elnyerje az EPS elismerését. Az emlékhellyé nyilvánítást tudató emléktáblát áprilisban Luisa Cifarellivel, az EPS korábbi elnökével együtt avattuk fel az iskola előkertjében.

Wigner Jenőhöz kapcsolódóan engedjen meg egy személyes kérdést. Ön 1963–64-ben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ösztöndíjával Svédországban kutatott, éppen akkor, amikor Wigner Jenő átvette a Nobel-díjat. Ekkor alkalma volt személyesen is találkozni Wignerrel. Milyen hatással volt a pályakezdő fizikusra a találkozás Nobel-díjas honfitársával?

 – Akkoriban én voltam ott az egyetlen magyarországi magyar, ezért minden alkalmat megragadott, hogy találkozzunk, még a Nobel-ebéden is ott voltam. Kapcsolatunk a továbbiakban is megmaradt, az elnökségem alatt választottuk őt az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tiszteleti tagjává, és másokkal együtt javasoltam őt az MTA tiszteleti tagjának is. Akkor, ott Stockholmban sokat beszélgettünk, elsősorban szakmáról, de egészen hétköznapi, a magyarországi mindennapi életet érintő kérdésekről is. A szakmai pályafutásomra talán még nagyobb hatással volt egy másik Nobel-díjas fizikus, Ilja Mihajlovics Frank. Dubnában az Egyesített Atomkutató igazgatója volt, én pedig a helyetteseként dolgoztam. Bár 25 év korkülönbség volt köztünk, és mint említettem, már akkor megkapta a Nobel-díjat, mégis mindig egyenrangú félként kezelt. Nemcsak szakmailag, hanem emberileg is nagyon sokat tanultam tőle. Hasonlóképpen attól a svéd professzortól is, akinek annak idején a csoportjában dolgoztam. Amikor 1964-ben befejeződött a 14 hónapos kinti munkám, búcsúzásul azt mondta, hogy „Norbert, mi legalább annyit tanultunk Tőled, mint Te tőlünk”. Amikor ott lehettem, akkor volt a svéd fizika aranykora.

A Fény Éve még távolról sem ért véget, de a félidőn már bőven túl vagyunk. Előzetes összegzésként mondana valamit a személyes benyomásairól a Fény Éve hazai fogadtatását illetően?

 – A Fény Évét ürügynek tartom arra, hogy olyan dolgoknak hangsúlyt adjunk, amiket az egész társadalom számára fontosnak tartunk, és amik valamennyire a tudományhoz is kötődnek. Ez éppen az a négy terület, amelyet az UNESCO is kiemelt: a tudomány, a technológia, a természet és a kultúra. Ezen kívül azt is fontosnak tartottam, hogy a jövő számára dolgozzunk, tehát itt nem az akadémikusoknak kell klubot szervezni, hanem a diákokat kell beoltani a tudomány szeretetével. A harmadik, ami szerintem fontos, hogy aki a múltját nem becsüli, a jövőt sem érdemli meg, mert eltéveszti az utat, ha nem a múlton jár. Ezért fontosnak tartom, hogy azokra az eredményekre, amelyek ezen a területen például Magyarországon születtek, Bródy Imrétől Kepes Györgyig, azokra, a Fény Éve alkalmából illő módon „rávilágítsunk”.

További információk

Magyar Fény Éve honlapok

Az interjúhoz kapcsolódó egyéb események honlapjai