Communication Technology

A munkára fogott fény

A fény az a szubsztancia, amelynek leglényege még mindig rejtve van előttünk, de amelynek már sok tulajdonságát fejtette meg a tudománnyá terebélyesedett emberi tudás és tapasztalat. Elegendőt ahhoz, hogy a mérnöki elme nemcsak dúskálhatott a lehetőségekben, de az élet minden területén képes volt iparokat teremteni abból az elvont tényből kiindulva, hogy „remegő” atomokból fotonok „szabadulnak ki”, majd hosszabb-rövidebb utazás után, egy másik atommal találkozva, egyfajta csoda születésénél „bábáskodnak”. Nemcsak félelmet keltő csodákra gondolok, hanem az életünket jobbá, kellemesebbé, sőt, hosszabbá tevőkre is. Olyan iparágakra, mint az agro-, kémiai, elektronikai, hírközlési, egészségipar és a kapcsolódó anyagtudomány. Még a gépipar sem nélkülözheti az ilyen-olyan fotonok felhasználását.

Hazánk mindig bővelkedett „mérnöki elmék”-ben, akik a 19. század óta iparágakat hoztak létre, amelyeknek a fény, de legalábbis az általa keltett hőhatás lényegi elemük. Volt közöttük, aki tudásával nemzetközi hírnévre, mi több, Nobel-díjra tett szert, mint Gábor Dénes. Voltak, akiknek tudása beleveszett a világ zajába, de az őszinte kutatás megadhatja nekik a tiszteletet – mint például a fénymásolás feltalálójának, Selényi Pálnak. A különleges fény, a lézerfény feltalálása, alkalmazása is nagyon korán megjelent hazánk iparában. A fény és a biológia – értsd: fotoszintézis folyamatának megismerése – alapvető volt a hazai mezőgazdaságban. De a fizika, a kémia fénnyel kapcsolatos vizsgálati módszereinek élő rendszerekre való alkalmazása, pl. az egészségiparban, is egyike a jelentős hazai eredményeknek. És remélhetőleg a fény újabban megismert formái is a hazai csúcstechnológiai ipar részévé válnak.

Célunk, hogy „A Fény Nemzetközi Éve” jelszó a program mellé csábítsa a „munkára fogott” fotonokkal dolgozó fényipar” valamennyi képviselőjét: tárják a közvélemény elé kiváló teljesítményüket. Ebben kívánunk segítségükre lenni.

Gyulai József,
az MTA rendes tagja