Nitrogéngleccserek a Plútó felszínén

2015. szeptember 25.

A júliusi elhaladáshoz képest sokkal kisebb csinnadrattával, ám sokkal fantasztikusabb képek érkeztek a New Horizons szondáról, amely egyre több titkát sugározza bolygónkra. Sárneczky Krisztián írása a csillagaszat.hu-ról.

Két hónap telt el azóta, hogy néhány napig szinte minden a Plútóról szólt, hiszen a július 14-én elhaladó New Horizons szonda csodálatos, a vártnál sokkal változatosabb és aktívabb felszínt mutató képeket küldött erről a távoli, fagyos világról. De már akkor is tudtuk, hogy az igazi kincsek, a legjobb felbontású képek még a szonda tárolóiban pihennek, és legalább egy év kell, hogy minden nagyfelbontású kép és vizsgálati eredmény a kezünkben legyen. Az elmúlt hetekben már érkezett pár igen látványos fotó, ám szeptember 17-én néhány egészen fantasztikus felvétel látott napvilágot. Az egyik mindössze 15 perccel a legkisebb távolság elérése után, már visszafelé, ellenfénybe fotózva készült a nappal és az éjszaka határáról, a másik pedig jégfolyásokat, vélhetően nitrogénjégből álló gleccsereket mutat a Szputnyik-síkság felszínén. Az alábbiakban sorban közöljük a felvételeket, melyek a NASA, a Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory és a Southwest Research Institute munkájának eredményei.

20150918-pluto-szputnyik

Egy kompozit kép a jéggel borított Szputnyik-síkságról és környezetéről. A kép bal felét betöltő síkságtól jobbra felföldek fehérlenek, ezekről ereszkednek le a gleccserek a síkságra. A jég ez esetben fagyott nitrogén lehet, amely körforgásban van a síkság és a felföld között a légkör és a jégárak közbeiktatásával. A síkság peremén, a négyzettel jelölt területen találták az alábbi két képen látható gleccsert.

 

A Szputnyik-síkság peremén piros nyilakkal jelölték azokat a néhány kilométer széles völgyeket, amelyekben a nitrogénjég összegyűlik, majd lassan lefolyik és szétterül (kék nyilak) az alant elterülő síkságon. A felvétel egy 630 km széles területet mutat.

A Szputnyik-síkság peremén piros nyilakkal jelölték azokat a néhány kilométer széles völgyeket, amelyekben a nitrogénjég összegyűlik, majd lassan lefolyik és szétterül (kék nyilak) az alant elterülő síkságon. A felvétel egy 630 km széles területet mutat.

Ugyanaz a terület egy más szögből, alacsonyabb napállásnál készült felvételen. Így sokkal jobban kirajzolódnak a jégfolyások vonalai. A jobb szélen látható mélyedésekkel tarkított vidék eredete és mibenléte továbbra is kérdésként tornyosul a kutatók elé.

Ugyanaz a terület egy más szögből, alacsonyabb napállásnál készült felvételen. Így sokkal jobban kirajzolódnak a jégfolyások vonalai. A jobb szélen látható mélyedésekkel tarkított vidék eredete és mibenléte továbbra is kérdésként tornyosul a kutatók elé.

Ez a csodálatos, a plutosarlót mutató felvétel 15 perccel a közelítés után, a Plutóra visszatekintve készült mintegy 18 ezer km-es távolságból. Az ellenfényben a légkör fantasztikus rétegzettsége látható, miközben a felszínen három és fél kilométer magas hegyek fürdenek a lenyugvó Nap fényében.

Ez a csodálatos, a plútósarlót mutató felvétel 15 perccel a közelítés után, a Plútóra visszatekintve készült mintegy 18 ezer km-es távolságból. Az ellenfényben a légkör fantasztikus rétegzettsége látható, miközben a felszínen három és fél kilométer magas hegyek fürdenek a lenyugvó Nap fényében.

Egy 380 km széles részlet az előző felvételről, amelyet a Norgay-hegység 3,5 km magas vonulatai és a Szputnyik-síkság hozzá tapadó kinyúlása ural. A horizonton a légkör tucatnyi rétege alatt a Hillary-hegység vonulatai is feltűnnek.

Egy 380 km széles részlet az előző felvételről, amelyet a Norgay-hegység 3,5 km magas vonulatai és a Szputnyik-síkság hozzá tapadó kinyúlása ural. A horizonton a légkör tucatnyi rétege alatt a Hillary-hegység vonulatai is feltűnnek.

Esti ködök a lenyugvó Nap fényében! Egyértelműen valamilyen pára üli meg a völgyeket, amelyre a szomszédos vonulatok csúcsai vetnek hosszú árnyékot. Ki gondolta volna, hogy ilyen fantasztikus világot találunk bolygórendszerünk peremén, 4,5 milliárd km-re a Naptól.

Esti ködök a lenyugvó Nap fényében! Egyértelműen valamilyen pára üli meg a völgyeket, amelyre a szomszédos vonulatok csúcsai vetnek hosszú árnyékot. Ki gondolta volna, hogy ilyen fantasztikus világot találunk bolygórendszerünk peremén, 4,5 milliárd km-re a Naptól?