A Fényút című kiállítás a Csáji Attila fényművész sokszálú életművének belső összefüggéseit és perspektíváit tárja föl, a formateremtő szándék és a tudományos kísérleti tevékenység között. A hatvanas-hetvenes évek klasszikussá nemesedett műveit az újabb, nagyszabású lézerinstallációs munkákkal együtt mutatják be a Műcsarnokban.

Június 24 – Szent Iván napja, a nyári napforduló ünnepe, a szertartásos tűzgyújtás egyik jeles napja. A napfordulókat már a keresztény egyház létrejötte előtt megünnepelték, a Nap évenkénti megújulását kívánták mágikus úton elősegíteni.

A Szent Iván napi tűzgyújtás szokása Magyarországon az északi és déli peremvidéken maradt fenn legtovább. Szent Iván estéjén tüzet gyújtottak, majd azt körültáncolták. A tűz meggyújtásának különböző szertartásos módjai voltak, és sok egészségvarázsló hiedelem is fűződött hozzá. Zoborvidéken a fiatalokat párosító dalokkal összeénekelték, majd a párok átugrották a tüzet.

A táborban ezt a szokást elevenítjük fel. Kodály Zoltán századeleji zoborvidéki gyűjtéséből tanulunk énekeket. Koreográfiát tanulunk, amely a tűz körüli tánc, és az összeéneklés táncos része lesz. Az ének és a tánc kézműves foglalkozásokkal egészül ki. Nemez ékszereket készítünk melyek a  Napot, Holdat, csillagot formázzák. A programra 8-18 éves korig fogadunk gyerekeket, maximum 40 főig.

A műsor egy látványos show. A gyerekek és a program megalkotója egy-egy dobon felemás verőkkel egy előre megírt – változatos, asszimetrikus ritmusokat is tartalmazó – darabot adnak elő. Mögöttük  fényorgonákat helyezünk el, melyek az ütések hatására különböző színben játszanak. A programhoz műanyag hangolt csövek is kapcsolódnak.