A Fényút című kiállítás a Csáji Attila fényművész sokszálú életművének belső összefüggéseit és perspektíváit tárja föl, a formateremtő szándék és a tudományos kísérleti tevékenység között. A hatvanas-hetvenes évek klasszikussá nemesedett műveit az újabb, nagyszabású lézerinstallációs munkákkal együtt mutatják be a Műcsarnokban.
Mengyán András, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja, Munkácsy-díjas képzőművész legújabb fényszobrainak kiállítása nyílik meg Fényvarázslat címmel, amit Kroó Norbert akadémikus, a Fény Éve Programbizottság vezetője nyit meg, valamint beszédet mond Fábián László művészeti író. A kiállítás május 15-éig tekinthető meg.
A Fényidézés a fiatal szobrász, Szvet Tamás (1982) fényinstallációja. A sötét térben található tucatnyi objektet a látogatók interaktív módon, séta keretében világíthatják meg, a falakra vetülő árnyak a fényművészet magyar vonatkozású történetét elevenítik föl. A változó fény révén a mű és a műtörténet reflektív viszonyát teremti meg együtt az alkotó és a néző.
“A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.” (Szilágyi Domokos)
Nemzetközi szakmai fórumot teremteni a kisgyermeknevelés aktuális kérdéseinek megvitatásához, a társadalmi dilemmák megfogalmazásához, a gyakorlati nevelőmunka sikereinek bemutatásához, a szakmai dialógus ösztönzéséhez és kiterjesztéséhez.
A konferencia első napján, plenáris ülésen külföldi vendégelőadók révén nemzetközi kitekintésre, találkozóra, a második napon, a szekciókban szakmai beszélgetésekre, műhelymunkára van lehetőség.
“A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.” (Szilágyi Domokos)
Nemzetközi szakmai fórumot teremteni a kisgyermeknevelés aktuális kérdéseinek megvitatásához, a társadalmi dilemmák megfogalmazásához, a gyakorlati nevelőmunka sikereinek bemutatásához, a szakmai dialógus ösztönzéséhez és kiterjesztéséhez.
A konferencia első napján, plenáris ülésen külföldi vendégelőadók révén nemzetközi kitekintésre, találkozóra, a második napon, a szekciókban szakmai beszélgetésekre, műhelymunkára van lehetőség.
Június 24 – Szent Iván napja, a nyári napforduló ünnepe, a szertartásos tűzgyújtás egyik jeles napja. A napfordulókat már a keresztény egyház létrejötte előtt megünnepelték, a Nap évenkénti megújulását kívánták mágikus úton elősegíteni.
A Szent Iván napi tűzgyújtás szokása Magyarországon az északi és déli peremvidéken maradt fenn legtovább. Szent Iván estéjén tüzet gyújtottak, majd azt körültáncolták. A tűz meggyújtásának különböző szertartásos módjai voltak, és sok egészségvarázsló hiedelem is fűződött hozzá. Zoborvidéken a fiatalokat párosító dalokkal összeénekelték, majd a párok átugrották a tüzet.
A táborban ezt a szokást elevenítjük fel. Kodály Zoltán századeleji zoborvidéki gyűjtéséből tanulunk énekeket. Koreográfiát tanulunk, amely a tűz körüli tánc, és az összeéneklés táncos része lesz. Az ének és a tánc kézműves foglalkozásokkal egészül ki. Nemez ékszereket készítünk melyek a Napot, Holdat, csillagot formázzák. A programra 8-18 éves korig fogadunk gyerekeket, maximum 40 főig.
A műsor egy látványos show. A gyerekek és a program megalkotója egy-egy dobon felemás verőkkel egy előre megírt – változatos, asszimetrikus ritmusokat is tartalmazó – darabot adnak elő. Mögöttük fényorgonákat helyezünk el, melyek az ütések hatására különböző színben játszanak. A programhoz műanyag hangolt csövek is kapcsolódnak.
