Megtalálták az “elveszett” Philae leszállóegységet, majd rádiójel is érkezett tőle

2015. június 23.

Megtalálták a Rosetta leszállóegységét az üstökösmag felszínének egy sötét zugában, majd pár nappal később  jelet is adott magáról. Összefoglalónk az izgalmas kutatásról és a váratlan kellemes meglepetésről. 

Az Európai Űrügynökség 2015. június 11-én közzétette, hogy a Rosetta-szonda Philae leszállóegységét nagy valószínűséggel megtalálták a 67P/Churyumov-Gerasimenko (röviden 67P) üstökös magjának felszínén, nagyon közel a korábban becsült területhez.

Mint ismeretes, a Philae kalandosan, de végül is simán leszállt a 67P üstökös magjának felszínére 2014. november 12-én, de a tervezetthez képest sokkal hamarabb lemerültek az akkumulátorai, mert nem az eredetileg kijelölt, jó megvilágítottságú Agilkia leszállóhelyre érkezett meg, hanem az üstökösmag egy zord, sötét zugába, ahol alig érte napfény a napelemeit. Ennek ellenére a rövidített mérési programját 54 óra alatt maradéktalanul teljesítette, az adatokat továbbította, utána viszont már nem volt képes rádiókapcsolatot létesíteni a mag körül keringő szondával. A leszállóhely nem volt ismert pontosan, ráadásul a környékén még helyi “téli éjszaka” volt, így az OSIRIS kamerái sem tudták azonnal megtalálni.

Holger Sierks, az OSIRIS képfelvevő rendszer nemzetközi kutatócsoportjának vezetője közölte, hogy több lehetőség is volt a Philae végső leszállóhelyére, de mindegyik a CONSERT rádiókísérlet mérési adatai alapján az üstökös egy kisebb, jól behatárolható területén volt. Ez a terület végül is egy kicsi, mintegy 16 méter x 160 méter nagytengelyű ellipszis alakú tartomány, amely a mag kisebbik összetevőjén levő jellegzetes, feltűnő mélyedés külső pereménél van. Az OSIRIS-felvételeken a Philae keresését a marseille-i Asztrofizikai Laboratórium (LAM) vezető kutatója, Philippe Lamy és munkatársai, valamint a toulouse-i Asztrofizika és Planetológiai Kutató Intézet (IRAP) kutatói végezték, akik megtalálták a leszállóegységet a felvételeken. A keresés döntően az OSIRIS-képeken kívül a CONSERT rádiókísérlet adataira támaszkodott, felhasználva az üstökösmag részletes térbeli modelljét is. Kiegészítő információt adtak a Philae ROLIS kamerája és a ROMAP magnetométere adatai is.

A következő képek a Philae legvalószínűbb leszállóhelyét behatároló terület (a kék színű, ellipszis alakú tartomány) elhelyezkedését mutatják, illetve azokat a részletes felvételeket, amelyeken végül is sikerült megtalálni az egységet.

A Philae leszállóegység legvalószínűbb helye a 67P-üstökös magjának felszínén. Forrás: ESA/Rosetta

A Philae leszállóegység legvalószínűbb helye a 67P-üstökös magjának felszínén. Forrás: ESA/Rosetta

Az alábbi fotó 2014. december 13-án készült, amikor a szonda 18 kilométerre volt az üstökösmag tömegközéppontjától. A felszínen mintegy 34 centiméteres alakzatok már kivehetők.

 A Philae lehetséges leszállóhelyét piros színnel jelölt ellipszis mutatja. A terület a mag kisebbik összetevőjének nagy mélyedése, a Hatmehit régió közelében van. Forrás: ESA/Rosetta

A Philae lehetséges leszállóhelyét piros színnel jelölt ellipszis mutatja. A terület a mag kisebbik összetevőjének nagy mélyedése, a Hatmehit régió közelében van. Forrás: ESA/Rosetta

Az itt látható animáció segít azonosítani a Philae leszállóegységet az üstökösmag felszínének sötét, kevéssé megvilágított zugában.

A Philae azonosítását segítő animáció: a piros vonallal jelölt ellipszis felett található a leszállóegység, amelyet fehér szaggatott kör mutat meg. Forrás: ESA/Rosetta

A Philae azonosítását segítő animáció: a piros vonallal jelölt ellipszis felett található a leszállóegység, amelyet fehér szaggatott kör mutat meg. Forrás: ESA/Rosetta

A Philae megtalálását igazolja, hogy a leszállása előtt, 2014. október 22-én az OSIRIS NAC felvételén még nem volt ott azon a helyen a folt, amelyet hasonló megvilágítási és távolsági viszonyok között az OSIRIS NAC ismét lefotózott 2014. december 12-én és 13-án. A három OSIRIS-kép összehasonlítását mutatja be a következő montázs a leszállóhely 20×20 méteres környezetében.

2014. októberi (balra) és decemberi (középen és jobbra) képek összehasonlítása egyértelműen igazolja a Philae azonosítását. Forrás: ESA/Rosetta

2014. októberi (balra) és decemberi (középen és jobbra) képek összehasonlítása egyértelműen igazolja a Philae azonosítását. Forrás: ESA/Rosetta

A kutatók szerint nem valószínű, hogy a kérdéses régióban hirtelen egy új aktivitási terület friss, jeges-poros felszíne bukkanjon elő, ami több képelem kiterjedésben a Philae alakjára és fényvisszaverő tulajdonságaira hasonlítson.

A következő kép a Philae napelem felületének megvilágítottságát szemlélteti a 67P üstökösmag térbeli modellje és a napfény beesésének 2014. decemberi helyi geometriai viszonyai alapján. E szerint a napelemek felületének csak kis részét érhette napfény és csak rövid ideig, mintegy 1-1,5 órán át, az üstökösmag forgása alapján várható 6-7 óra helyett. Ezek miatt nem töltődtek fel az akkumulátorok.

A Philae napelem felületeinek csak kis részét érhette a napfény a végső leszállóhelyen a nem elégséges helyi megvilágítási viszonyok következtében Forrás: ESA Rosetta, Philae és DLR

A Philae napelem felületeinek csak kis részét érhette a napfény a végső leszállóhelyen a nem elégséges helyi megvilágítási viszonyok következtében Forrás: ESA Rosetta, Philae és DLR

A 67P 2015. augusztus 13-án lesz napközelben, ezzel párhuzamosan pedig a Philae leszállóhelye egyre hosszabb ideig kap napfényt, a hőmérséklete is emelkedik annyira, hogy az akkumulátorok feltöltési üzemi hőmérsékletét elérje, és várható, hogy az energiaellátás helyreállhat. Kíváncsian várjuk, sikerül-e az újabb technikai bravúr, a hibernálódott Philae felélesztése!

Tóth Imre fenti írása a csillagaszat.hu-n jelent meg, majd nem sokkal később (2015. június 13-án) megjött a hír: a Philae és és virul, rádiójelet adott magáról. Íme, a lelkes hangú beszámoló szintén a csillagászati portálról:

Néhány nappal azután, hogy sikerült megtalálni a 67P/Csurjumov-Geraszimenko-üstökös felszínén az árnyékos mélyedésbe esett, ezért hibernálódott Philae szondát, a kis szerkezet életjelet adott magáról!

Tavaly novemberben még a csillagászattól távolabb állókat is megragadta a Hajdu mosógép méretű Philae története, amely tíz évnyi utazás, és pontos célra tartás után nem tudta megvetni a lábát a 67P/Csurjumov-Geraszimenko-üstökös felszínén, felpattant, majd egy sziklán megpattant, és végül egy sötét repedésbe, vagy mélyedésbe esett. Szinte egy kis élőlényként tekintettünk a magyar közreműködéssel épített eszközre, amely a sötétben küszködve még elvégezte feladatait, de 54 óra múltán telepei lemerültek, mert a napelemei nem tudták tölteni azokat.

philae_20150614-philae-rajz

Mivel a Napot megkerülő, szokatlan alakú üstökösmagon gyorsan változnak a megvilágítási viszonyok, reménykedtünk benne, hogy idővel majd napfény éri a mélyedést, és a kis túlélő elhagyhatja hibernált állapotát. Ez azonban csak inkább egy halvány remény volt, mintsem bizonyosság. Ma dél körül (azonban az ESA központjából világgá repítették a hírt – felrobbantva a vasárnapi álmosságban lézengő internetet -, hogy tegnap este magyar idő szerint 22:28-kor a darmstadti irányítóközpont egy 85 másodperces adást vett a Philae-ről! A leszállóegység meglepően jól van, hőmérséklete -35 fok, a napelemek pedig 24 W teljesítményt adnak le. Nagyjából 300 adatcsomagot vettek, ezekből kiderült, hogy már napok óta ébren van, de az egén feltűnő Rosettával, mint reléállomással, csak most tudott kapcsolatba lépni. A szakemberek most a további kapcsolatra várnak, hogy letölthessék a Philae memóriájában felhalmozódott adatokat. Isten hozott Philae, és ismét nagy gratuláció illeti a magyar szakembereket, akik ilyen ellenálló kis bestiát építettek nekünk!